Díjazás

Mindenkiben felmerül, hogy milyen befektetést igényel az iparjogvédelem, megéri-e szabadalmi ügyvivőhöz fordulni?

A szabadalmi ügyvivők megbízási díja többnyire az időráfordítással arányos. A lelkiismeretes munka időigényes, a speciális műszaki-jogi szaktudás pedig a óradíjakban is jelentkezik. Egy-egy bejelentési anyag elkészítésére érdemes annyi időt fordítani, hogy akár néhány százezres összeg is összejöhet. Nem szabad ugyanis csak a szabadalmi oltalom elnyerésére törekedni. Ennél fontosabb, hogy az oltalom erős legyen, azaz ne legyen könnyű annak megkerülése, kijátszása. Ez utóbbi viszont időigényes feladat, továbbá nagy gyakorlatot és lelkiismeretes munkát követel a szabadalmi ügyvivőtől. Ennek következtében a szabadalmaztatás költségei viszonylag magasak mindenütt. Sok jó megoldás halt el, mert – forráshiány miatt – nem került kellő időben jó szakember kezébe.

A jó külföldi bejelentés optimális alapja egy jó magyar bejelentés. A magyar feltalálók, megbízók bejelentéseinek elkészítésénél irodánk igyekszik méltányos – a külföldi ügyfeleinkhez képest – kedvezményes díjakat alkalmazni. Tanácsadás keretében abban is segítünk, hogy megbízónk hazai vagy külföldi bejelentései során megtalálja mind az iparjogvédelem, mind a teherviselés szempontjából optimális oltalmi formát és költségkímélő bejelentési módot.

Nem kétséges, hogy perben ügyvédhez fordulunk, betegségben orvost hívunk. Pedig az orvos sok esetben “csak” segít a gyógyulásban, a gyógyulást immunrendszerünk útján végső soron magunk visszük végbe. Talán meglepő, de a szabadalmi ügyvivő szerepe legalább ilyen fontos, ha profitálni is akarunk találmányunkból.

Találmányunkat két úton védhetjük meg:

A/  elássuk, hogy senki ne tudjon róla;
B/  szabadalmi oltalmat (használati mintaoltalmat) szerzünk rá.

Az A/ esetben a találmány piaci értéke nulla, de ezt legalább egyértelműen tudjuk.

A B/ esetben a találmány piaci értéke:
a/ szintén nulla, de ezzel nem vagyunk tisztában;
b/ a piacon elérhető, termékdíjban vagy licencdíjban megtestesülő összeg.

A “B/a” eset a legveszélyesebb és sajnos egyben a leggyakoribb is. A szabadalmi oltalom terjedelmét ugyanis a főigénypont határozza meg. Amennyiben a feltaláló sok energia, utánanézés, feltaláló-barátok segítségével benyújtja találmányát a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (korábbi nevén “Szabadalmi Hivatal”) felé, szerencsés esetben utóbb még szabadalmi oltalmat is kaphat, mert a Hivatal a törvényes feltételek megléte után megadja az oltalmat. Gyorsabban megvan a szabadalom, és nyilván jobb is, ha “olcsó szakembert”, “ismerős szakértőt” kérünk fel. Ez utóbbi eset csupán annyiban rosszabb, hogy már pénzt is fektettünk az oltalomba. Az igazi csapda ott van, hogy azt hisszük ér valamit szabadalmunk, azt bátran felkínáljuk eladásra, vagy forgalomba hozzuk a megoldást abban a tudatban, hogy más nem gyárthatja. Az oltalmat tanúsító okirat esetleg ott van büszkén a falon bekeretezve, holott piaci értéke valójában nulla (a befektetés miatti veszteségektől eltekintve, mert akkor negatív lenne a mérleg).

A probléma abban áll, hogy egy gyakorlott szabadalmi ügyvivő könnyen megmondja egy feltaláló által készített, vagy amatőr, illetve kevésbé profi szabadalmi leírásról, mit kell tenni az oltalom megkerüléséhez, és így a licencdíj elkerüléséhez. Konkrét példát illetően kérjük, olvassa el a Feltaláló lettem oldalt.

Senki sem fog fizetni olyan szabadalomért, amelyiket jogdíj nélkül is meg lehet valósítani. Egyetlen komoly cég sem fizet olyan megoldásért licencdíjat, amelyet olcsóbb megkerülni, vagy amelynek szabadalma – hasznosítás esetén – őt sem fogja kellően védeni. Ilyen értelemben a legdrágább szabadalom a gyenge szabadalom.

A “B/b” esetben az oltalom úgy van megfogalmazva, hogy annak megkerülése nehéz, ezért olcsóbb és egyszerűbb a licencdíj kifizetése. Csak ebben az esetben remélhető és várható, hogy a szabadalmi ügyvivőre, szabadalmi díjakra fordított összeg megtérül. Nem elég csupán az oltalom elnyerése, annak olyan minőségűnek kell lennie, amelynek elkészítésére általában csak profi szabadalmi ügyvivők képesek.

Nagyon megnehezíti a szabadalmi ügyvivő dolgát az a feltaláló, aki előbb benyújtja saját leírását a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala (korábbi nevén “Szabadalmi Hivatal”) felé, és csak később keres jó szakembert. A jelenleg érvényes törvény szerint már a legelső iratnak is tartalmaznia kell minden információt a találmányról. Az utólagos javítgatás nehézkes és hosszabb távon jóval költségesebb is. Egy mesterszakács sem tud olyan jót főzni, ha már egy kukta kirakta elé, hogy miből főzzön. A szabadalmi ügyvivők szigorú titoktartásra kötelezettek, így feltétlen tanácsos már a bejelentés előtt jó szakemberhez fordulni.

Irodánk szabadalmi ügyekben az adatszolgáltatás és a megbízás ismeretében, de még az érdemi munka elkezdése előtt megmondja a bejelentés ténylegesen várható megbízási díját. Ugyanez vonatkozik az előzetes, technika állását feltáró szabadalomkutatásra is, ha azt ügyfelünk irodánkkal óhajtja elvégeztetni.Az iroda megbízói érdekeit képviseli, jogi képviselettel, tanácsadással, szakértői munkával. Szakértelmünk mögött több évtizedes tanulás és tapasztalat áll, amelynek átadásával ügyfeleink akár milliókat takaríthatnak meg. Mivel a nap számunkra is csak 24 órából áll, ebből fordítunk kedves ügyfeleinkre is, például egy tanácsadás keretében. Mivel csak az időnkkel gazdálkodunk, a 15 percnél hosszabb tanácsadásra fordított időt is fel kell számoljuk. Ha a tanácsadás megbízással végződik, úgy a megbízási díjba beszámít a tanácsadás egy órai díja is, máskülönben a tanácsadásért alkalmanként 31,5 eFt + ÁFA óradíjat kell felszámítsunk.

gototop home